Még csak két hónapja laktam Budapesten, amikor kizártam magam a lakásból. A szomszédokon és a munkatársakon kívül még nem ismertem senkit. A barátaim és a családtagjaim nagyon messze laknak, így nem tudtak a segítségemre sietni. Még szinte ki sem pakoltam mindent a dobozokból, máris problémát okoztam magamnak. Mivel már jócskán este volt, a munkatársaimat nem akartam felhívni, maradtak tehát a szomszédok. Füleltem, hogy kinél hallok még hangokat. Lestem, ki lehet még ébren az emeleten. Szerencsém volt, az egyik lakásban még nem aludtak. Becsengettem és segítséget kértem. Ők kihívták a zárnyitás mestereit, akik ilyen késői órán is ügyelnek arra, hogy senkinek ne kelljen a folyosón töltenie az éjszakát. Még szoknom kell, hogy a zárat csak bentről lehet kinyitni, hogy ne este vigyem le a szemetet, és hogy legalább a mobilomat tartsam mindig magamnál. A zárnyitás gyors volt és olyan profi, hogy közben nem sérült meg a zár. Annak ellenére kinyitották nekem az ajtót, hogy a kulcs a zárban volt. Alig akartam elhinni, hogy ennyivel megúsztam a dolgot.