Évekkel ezelőtt egy táborozás alkalmával ismerkedtem meg Istvánnal, akiről gyorsan kiderült, hogy a buddhizmus elkötelezett követője. Vallását nagyon komolyan vette és nagyon sok érdekességet mesélt róla. Mindketten gyerekfelügyelőként vettünk részt a táborban, ahol az esti takarodó után még sokáig üldögéltünk és beszélgettünk a tábortűz pislákoló fényénél. A két hét nagyon gyorsan elszaladt és bár megígértük egymásnak, hogy tartjuk a kapcsolatot tudtuk, személyes találkozóra a távolság miatt szinte semmi esély. Utolsó este búcsúzásképpen egy Om medált csúsztatott a kezembe láncon, melyet nyakából vett ki. Elmondta, hogy a medál védelmet ad a viselőjének a negatív hatások ellen, segíti a lélek harmóniájának megtartását, védelmező, mágikus szimbólum. Az Om szótag a teremtés jelképe, megtisztít a boldogsághoz és a büszkeséghez való neurotikus ragaszkodástól, amely az istenek világában létezőket sújtja. Mosolyogva köszöntem meg ajándékát, melyet látszott, hogy valóban szívből adott barátságomért cserébe.