Ma ismét rájöttem, hogy miért is nem szeretek tömegközlekedéssel járkálni a fővárosban (bár lehet, hogy a többi településen sem jobb a helyzet). Kisfiamat ma hoztam haza a kórházból egy több hetes gyógykezelés után. Mivel eléggé sok csomagunk volt a Nike divattáskám mellett vittem magammal reggel egy hátizsákot és egy oldaltáskát is. A zárójelentésére várva összepakoltuk minden ruháját és a vele lévő játékokat is, majd késő délután, már sötétedés után indultunk el hazafelé. Pont abban az időpontban kellett a tömegközlekedést használnunk, amikor a legtöbb, dolgozó ember elindul hazafelé. Ezzel nem is lett volna baj, de a karácsonyi bevásárláskor meginduló zsebesek is éppen azt a járatot nézték ki maguknak. A buszon olyan zsúfoltság volt, mint egy kukorica konzerves dobozban, szinte senkinek nem volt kedve megmozdulni. Persze néhányan járkáltak oda-vissza, akikről  úgy gondoltam elfáradt dolgozó emberek és ülőhelyet keresnek. Itthon jöttem rá, hogy dolgozó emberek voltak. A buszon dolgozók. Munkájuk nekem sokba került, a mobilom és a pénztárcám bánta.